Hasonlóan a vizsgaidőszakos poszthoz, ezen is gondolkoztam, hogy ér-e megírást, vagy sem-e, de csak elszántam magam a végén a posztolásra. Pláne, hogy ez aztán TÉNYLEG szerves részét képezte az ittlétnek. Tehát, hogy is nézett ki a hét:
Hétfő- reggel 9:30tól indult a hetem a főtéren lévő egyik egyetemi pici épületben egy jó kis International Relations in the Asia-Pacific órával. Ez tulajdonképpen egy alapozó-bemutatkozó óra volt a csendes-óceáni térségi kapcsolatokról, egy nagy áttekintés a gazdasági-politikai-katonai-etnikai- vallási viszonyokról, de csak alapvetőbb kérdésekről. És pont a jellege miatt mindennek csak a legtetejét „kapargattuk meg”, ha nem lett volna a héten több, részletekbe belemenő órám, akkor most hasonlóan tanácstalanul állnék az egész térséghez, mint a félév elején. De jött a felmentő sereg a többi tárggyal, nem kell aggódni (csak a héten később). Ezután jöhetett az ’átrohanunk a város másik felébe’ című gyakorlat, mert a külvárosi, nagyon modern, igazi nyugati campuson lakik a Jagelló Egyetem Kelet-Ázsia tanszéke. Én tulajdonképpen itt töltöttem az egyetemi időszak 90%-át, és kifejezetten szerettem is idejárni. Hétfőn, szerdán és pénteken 11:30 és 13:00 között itt volt A LÉNYEG, ami miatt idejöttem, és ami miatt az egész félévre azt tudom mondani, hogy nagyon is megérte- ezek pedig a koreai nyelvórák. Hétfőn és szerdán kifejezetten nyelvtanos órám volt, itt tanultuk az összes nyelvtant és gyakoroltuk be nagyon alaposan az egészet, pénteken pedig beszélgetős-gyakorló óra volt egy koreai, Krakkóban élő tanárnővel, innen jött a szókincs-kiejtés vonal. Ez így végre igazi nyelvtanulás volt, a heti 3x90 percnyi óra, a minden héten minimum 1 dolgozat, és a házi feladatok gondoskodtak róla, hogy minden nap foglalkozzak a nyelvvel, és azt kell, hogy mondjam- ezt tényleg csak így lehet, csak így van értelme. Ráadásul minden percét imádtam, itt tényleg azt tanultam, azzal foglalkoztam, ami a szenvedélyem- talán nem meglepő fordulat, hogy ezzel a mentalitással ezerszer könnyebb (khmmm).
Kedden egy nagyon érdekes órám volt, Krakkó Múzeumai címmel, az Európa Tanszék szervezésében. Az órák fele különböző múzeumlátogatásokból állt, a másik felében a Przegorzały kastélyban (!) lévő tantermek egyikében elemeztük a látogatásokat, mindig különböző szempontok alapján. Így jutottam el teljesen ingyen olyan múzeumokba, amiért egyébként ugyan csak diákjegynyit, de fizetni kellett volna. Gyógyszerészeti Múzeum, Tadeusz Pankiewicz Patikamúzeuma, Hadtörténeti Múzeum, Izsák Zsinagóga, Krakkói földalatti Történelmi Múzeum- ők mind-mind terítékre kerültek.
Szerda volt a leghosszabb, de messze a legizgalmasabb napom, ez a már fent említett koreai órával indult, majd következett az ebédszünet után a hét csúcspontja, az Oroszország-Kína kapcsolatok, és a Kolonializmus & Nacionalizmus Dél-Kelet Ázsiában órák. Mindkettőt ugyanaz a professzor tartotta, aki nagyjából 25 mp alatt belopta magát a szívembe a legelső órán a bemutatkozás részben; ez már önmagában elég lett volna a boldogságomhoz, de maguk az órák, a témák, a felvetett és megválaszolt kérdések mind-mind elintézték, hogy 180 percig tátott szájjal nagyon gyorsan jegyzeteljek, és holt fáradtan, de végtelenül elégedetten érjek haza szerda este fél 8 körül. Ja, és hogy megesküdjek, hogy a következő vásárlásom a professzor úr kína-orosz kapcsolatok könyve legyen :D
Ha csütörtök, akkor Japán-Korea kapcsolatok. Minden héten kiselőadásokkal indultunk, amik keretében megbeszéltük a legaktuálisabb és/vagy már régebb óta fennálló, de mai napig rendezetlen ellentéteket Japán,illetve Észak- és Dél-Korea között; majd a heti olvasmányok feldolgozásával és a Tanárnő által elmondottak alapján végigmentünk az egész Japán-Korea kapcsolatok történelmén, a kezdetektől 2018-ig. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha leírom: szintén imádtam minden percét, és szivacsként szívtam magamba (és jegyzetként a füzetbe) minden információt.
Pénteken már csak egy koreai órám volt, ahol a beszélgetést gyakoroltuk- értsd, ha törik, ha szakad beszélned kellett, ami a létező legjobb módszer nyelvgyakorlásnál. Hasznos is volt, élvezetes is, és elérte, hogy ne bosszankodjak amiatt, hogy a legtöbb erasmusossal ellentétben (akiknek a hét szerda este nagyjából véget ért, és jöhetett 4 nap hétvége) nekem csak pénteken délután érkezzen el a „munkaidő” vége.
6 tantárgy, összesen 9 óra, és rengeteg új információ, ami megadta azt az alapot, amivel a fejemben már neki tudok ülni egy Koreai politikai összehasonlító elemzésnek, ami a tervezett diplomamunkám témája. Ugyan picit kevesebb szabadidőm volt, mint a többieknek, de semmi pénzért le nem cserélném ezt a szemesztert, ez így volt tökéletes, ahogy volt. És végtelenül hálás vagyok, hogy így alakult (és boldog, hogy minden tárgyat jó eredménnyel teljesítettem.:))
