Amit Krakkóban tanultam- Leckék magamtól magamnak (esetleg magamról)
2018. június 28. írta: UngerMelinda

Amit Krakkóban tanultam- Leckék magamtól magamnak (esetleg magamról)

Azt hiszem, minden külföldi ösztöndíjas egyetért velem, mikor azt mondom: nem teljesen ugyanaz az ember megy haza, mint aki kiérkezett. Kevesebbek sosem leszünk egy ilyen út alatt, ellenben nagyon sok újat tanulunk, főleg saját magunkkal kapcsolatban. Nézzük a leckéket, magamtól magamnak, esetenként magamról magamnak

  1. NE PÁNIKOLJ, minden el fog rendeződni. Pánikolás helyett menjél és igyál inkább egy kávét!

Olyasvalakinek, aki az utolsó utáni részletet is minimum fél évvel hamarabb le akar tisztázni (vagyis NEKEM) ez volt a legfontosabb tanulság. Még a kijövetel előtt fel kellett volna írni minden füzetre, tükörre, ablakra, bárhová amerre járok nagy, 72-es betűmérettel, mostanra viszont ez a tételmondat mindig a szemem előtt lebeg. Bármit szerveztem le fél évvel hamarabb (lakás, tanulmányok, papírok, diákigazolvány, utazás, xyz) az tuti, hogy máshogy alakult/utolsó pillanatban alakult át, és borult vele minden; bármi, amit csak AKARTAM leszervezni, az nem jött össze, csak az utolsó pillanat után. Ez maga a rémálom egy irányításmániásnak. Úgy a 42. ilyen után (lassú víz partot mos…) kezdett el beütni a gondolat, hogy nézz már oda, azért a végére minden csak meglett, és mindig jó is lett, tán még jobb is, mint az eredeti terv szerinti, csak megöltem közben feleslegesen sok idegsejtemet. Úgyhogy,  a negyvenharmadik ilyen incidenstől kezdve, mikor épp előjött volna a „Jéjzuserejesemmisemleszmegittavilágvége” roham, inkább elmentem és ittam egy kávét. Vagy ettem egy fagyit. Vagy csak megnéztem egy sorozatrészt. És mit ad az ég, így is minden elrendeződött, maradt ép idegsejtem, és még jól is éreztem magam, köszönhetően a kávénak/fagyinak/ Office résznek. Nem tudom, hogy brit független tudósok bebizonyították-e már az egészségügyi előnyeit, de nekem határozottan bevált ez az utóbbi módszer. Nagyon nehéz ott és akkor, abban a szervezés-közepette lévő pokoli pillanatban, mikor tényleg úgy tűnik, hogy minden hiába, venni egy nagy levegőt és tudatosan feljebb emelkedni-eltávolodni,  de megéri. Rövid-, és hosszútávon is. Frankienek igaza van: RELAX. És a dolog tanulható. Szépen, lassan és tartósan!

  1. Értékeld az önállóság-faktort!

Itt szerencsém van, mert eddig is voltak erre utaló nagyon hangos jelek, de most már hivatalos: IMÁDOK önellátó lenni. Szeretem, hogy én, és egyedül én vásárolok be, és főzök, és mosok, és takarítok, és vasalok, és megyek le gyógyszerért a boltba ha kell, és ha valami nincs/rossz/elromlik, az beza az egyedül az én felelősségem, hogy változtassak rajta. Ez van, akinek nagy falat elsőre, és aztán szépen beletanul, nekem viszont így lett kerekebb és színesebb a világ az első másodperctől, mert végre teljesen az ÉN világom lett, az én játékszabályaimmal. Találkozott hát a kellemes és a hasznos.

  1. Felejtsd el az ügyfélszolgálatot, fejleszd a kreativitásod, és oldd meg magad!

Ez folytatása ez előzőnek, de tényleg igaz. Bármi kérdés, óhaj, sóhaj, panasz van, a krakkói ügyfélszolgálatok nem fognak eléd rohanni és megoldani a problémát, mindegy mi az. Leszakadt a függönytartód? Nem zár rendesen az ablakod? Hibaüzenetet ír ki a mosógép?  Elment az internet? Na, hát ezek miatt a mai napig várom vissza az ingatlanos cég megoldási opcióit (mert hogy az ilyen a szerződés szerint az ő felelősségük, nekik kell szólni, és jönnek segíteni…). És nem, nem csak rosszul választottam, ez minden cserediákkal így volt, akár albérletben volt, akár koliban. Úgyhogy, merni kell elővenni a google-t, a samsung mosógépszerelős youtube-videókat (igen vannak, mindet végignéztem), meg a saját kis fejünket, és főleg két szép kezünket, és irány szerelni azt a bármit, különben nincs eredmény. Illetve, ha magad tényleg nem tudod megoldani, mert anyatejjel együtt nem jött mondjuk a villamosmérnöki diploma, megint csak nyugodj meg, és lelkiismeret furdalás nélkül kezdj el rendkívül idegesítő ügyfél módba átmenni, telefonálj naponta 15x, és/vagy menj SZEMÉLYESEN az adott ügyfélszolgálathoz, ahol rágd a munkatársak fülét addig, míg kénytelenek tenni, ami a munkaköri leírásukban sajnos benne van- azaz rajtad segíteni. Szép lenne, ha menne ilyenek nélkül az ügyintézés, de legyünk realisták- nem megy. Ha valahol, hát külföldi ösztöndíjasként az ember megtanulja mit jelent a segítsd magadon, és az Isten (meg, ha elég ügyes és szemtelen vagy, az ügyfélszolgálat) is megsegít.

  1. Aranyszabály: Az élvezetes élet titka- a rugalmasság

Utolsó pillanatban megszülető tervek a barátokkal? Találkozó előtt 1 perccel helyszín és/vagy időpontváltozás? Másfél órás késések külföldi diákoknak szervezett programok esetén? Ezt úgy hívják, hogy hétköznapi menetrend minden Erasmusos életében. Megint csak, irányításmániásként ez a hajtépős kategóriába esett mikor megérkeztem, de az ember alakít magán, és átáll egy lazább, mediterránosabb kezelésre: Vállat von, elfogad, mosolyog, megy és idegeskedés helyett  iszik egy jó kávét, pluszban esetleg megtanulja élvezni a spontaneitást –a végén már elkezdi ő is spontaneitás jeleit mutatni. Ne rohanj, ne kapaszkodj két kézzel és 10 körömmel az eredeti tervbe, ENGEDD, hogy menjen minden és mindenki a maga útján és a maga tempójában.

  1. Mikor közlekedsz, ne fortyogj, ne akarj mindenkinek illemtan leckéket adni, csak magabiztosan menj!

Ez talán Krakkó sajátossága, de a helyzet az, hogy itt senki nem olvasta a hogyan tömegközlekedj kezdőknek-et. Vagyis, nem várják meg amíg leszállsz a buszról és csak utána szállnak fel, az autósoknak a zebra csak egy dekoráció, a személyes tér tiszteletben tartása pedig régesrég elhalálozott, még a magyar zsúfolt metrókocsikhoz képest is. Vagyis, neked jönnek, fellöknek, nem engednek leszállni, nincs az, hogy egy ajtón előbb kimegyünk és utána jöhet aki be akar jönni, a zebrán minden alkalommal farkasszemet kell nézni az autóssal és sugározni a „márpedig átkelek, tehát jobban teszed,  ha a fékre lépsz, aranyom!” energiát felé. Az első hónapban még mindenkihez hozzá akartam vágni a fent említett könyvet, aztán szintén úgy döntöttem, hogy ezért megint nem érdemes idegsejteket pusztítani, úgyhogy zene be, füles be, epic zene indít, és harcra fel, minden nap.

 +1. Tudom, hogy nagyon szép a főtér, de ne ülj be oda kávézni túl nagy reményekkel ízek kapcsán!

Ez már ismerős dolog a korábbi utakról,  de itt is tapasztaltam, hogy a főtéri kávézók (és azok csillagászati árai) a kilátás nyújtotta élményre utaznak, nem az ízekre. Fele annyiért 3x olyan jó pirogot lehet enni/kávét inni/fagyit venni a félreeső mellékutcákban, úgyhogy mindenki tegyen egy szívességet, és sétáljon még plusz 5 percet, jobban jár! Illetve hát, csücsüljön be nyugodtan a főtérre, de ne várjon csodát, csak jó sok számjegyből álló számlát a végén.

A bejegyzés trackback címe:

https://krakkoijutalomjatek.blog.hu/api/trackback/id/tr914080327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása