Első hét Krakkóban- Sztereotipikus turista napok, Orientációs hét, Jéghideg és persze Nátha
Hát megérkeztem. Tényleg megérkeztem, beköltöztem, 9 teljes napja itt vagyok és (eddig) senki nem csípett meg, hogy ébredjek már fel- tehát lassan el merem hinni, hogy ez a valóság. De nézzünk vissza, mennyi minden történt.
Tehát, előző pénteken este értünk Anyuval és Apuval a lakásom elé, leellenőriztük, átvettük, minden prímán ment, én azonnal elkezdtem otthonossá tenni- azaz felkerültek a falra a Koreás és BTS-es poszterek; majd a ruhák és cipők beköltöztek a szekrényekbe, egy terítő, egy tiszta ágynemű, konyharuhák, fél tucat könyv, 1 pici sólámpa és a mécsesek, és kész volt az első fázis.
Nem is volt idő sok lakberendezésre, másnap reggel 10től már jártuk Krakkót Apu egyik lengyel kollégájának segítségével, körbekalauzolt minket időt és energiát nem spórolva, bejártuk vele az óvárost és a Kazimierz negyedet, végigmesélte a krakkói történelmet, megmutatta a legjobb éttermeket, bisztrókat, bárokat, kocsmákat, boltokat és mindent amire egy egyetemistának csak szüksége lehet.
Első benyomások? Krakkó pont olyan, mint 1 régi jóbarát ölelése, van benne valami egészen melegséges, megnyugtató és ismerős. Mintha Sopront és Budapestet összegyúrták és megfűszerezték volna lengyelséggel- ez az óváros. A Kazimierz negyed pedig valósággal lüktet az élettől és az egészen egyedi hangulattól, gyönyörűen keveredik benne a zsidó örökség és a művésznegyedes sajátosságok, egymás mellett a rengeteg étterem, kocsma, a minden este élőzenével szolgáló bárok; a zsinagógák, a feliratok héberül, az ember már-már hallja a levegőben a Hegedűs a háztetőn-t, csodálatos!
Fotókat még nem csináltam, egyrészt megvárom, míg tavasz lesz és minden zöldbe öltözik és még inkább életre kel, másrészt nehezítő tényező az iszonyatosan hideg- spoiler: Krakkóban hideg van. Még akkor is, ha a helyiek azt mondják, hogy ez egy nagyon enyhe tél. Egy fenét, ez jéghideg, és odafagy a kezem a fényképezőre. Kesztyűben. Kérlek, Uram, add a tavaszt, de gyorsan!
Ez volt a szombat, vasárnap már szomorúbb, de szükséges vizekre eveztünk- jöhetett Auschwitz-Birkenau. Nem tudom szavakkal leírni azt a 4 órát, amit ott töltöttem, 9 napja próbálom, de sikertelenül. Csak azt tudom ismételni, amit az idegenvezetőnk is: akinek van lehetősége, egyszer jöjjön el, lássa meg, borzadjon el; nagyon fájdalmas lecke ez egy nagyon sötét időszakról- de szükséges lecke. Nagyon is szükséges.
Hétfő- az igazi új élet kezdete. Anyuék reggel elköszöntek és hazaindultak Budapestre, én pedig 10 perc „Egek ura, most már tényleg egyedül vagyok” bénultság után megráztam a fejem és elindultam az orientációs hétre, végre jöhetett a Jagelló Egyetem. Megtörtént a regisztráció, a kötelező papírmunka, majd jöhetett az ESN iroda és az orientációs hét programjai- városfelfedező játékok, az első közös Erasmusos sörözés, nemzetközi vacsoraest karaokéval, idegenvezetős séták Krakkóban (avagy hogyan érezd fél óra után, hogy milyen az, amikor már konkrét fizikai fájdalommal jár a fázás), trambulin-park, kocsmatúra, könyvtári körbevezetés, Vörös Szőnyeg Party, és még millió más program. Egy biztos, unatkozni és aludni nem volt idő--- megfázni viszont annál inkább, ahogyan ezt tapasztalhattam csütörtök reggelre. Legyen ez nagy tanulság, itt kérem nem elég a kötött kardigán, harisnya, vastag sapka, sál, kesztyű, kabát kombó télen, ide magadra ragasztható radiátor kellene azokra a hosszú hosszú percekre (esetenként 90 percekre…), mikor esténként sorban állva várod, hogy bejuthass 1-1 szórakozóhelyre. Ha nincs, akkor jöhet a tea-méz-fokhagyma és a napi 100 zsebkendő. Nem, a vodka nem elég. Kell az a radiátor. De nátha és köhögés ide, vagy oda, elképesztően jól éreztem magam, soha ennyi új és fantasztikus embert nem ismertem meg ilyen rövid idő alatt, mint most; innentől összerázódott csapatként vehetjük a további akadályokat- azaz jöhet az első szorgalmi hét. :)
