Sokat gondolkoztam, hogy ezt betegyem-e blogbejegyzésként, de úgy döntöttem, hogy ez is szerves részét képezte az ösztöndíjas időszaknak, úgyhogy blogra vele! Van egy előítélet a külföldi ösztöndíjas hallgatókkal, és a külföldön töltött egyetemi időszakokkal kapcsolatban, miszerint azok tulajdonképpen pihenő félévek, mikor az ember csak utazik és bulizik, és fenébe a minden mással, aminek egy kicsit is kötelezettség-szaga van. Kétségkívül vannak ilyenek, nekem is voltak heteim, mikor a mérleg erősen kibillent a Carpe Diem irányába, de egyáltalán nem végig- már csak a támogatási szerződésben vállaltak miatt sem, de saját magam miatt sem.  Voltak előre eltervezett céljaim, főleg és elsősorban, hogy a jövőre megírásra kerülő diplomamunkám előkészítéseként olyan tárgyakat hallgassak, amik a tervezett témával szorosan összefüggnek, az ilyen tárgyakat pedig nem lehetett félvállról véve csinálni (illetve talán lehetett, de nekem az sosem ment). És e mellett kellett az otthoni egyetemi játékszabályok miatt otthoni kurzusokkal is felvennem, és azokkal is egyensúlyoznom. 

Tehát, körülbelül május 10-el kezdtem el felkészülni SOS tempóban az otthoni, és az itteni vizsgákra is ( otthon is, és itt is volt beza 6-6 tárgyam, amik közül egyiket sem adtak puszira). Onnantól kezdve a napok valahogy úgy néztek ki, hogy egyetemre mentem (a szorgalmi időszak június 15-el fejeződött csak be, addig munka volt becsülettel), hazajöttem, megcsináltam az éppen aznap tovább nem halasztható állapotban lévő házimunkát, majd következett ez: 

Vagyis laptop be, jegyzetek elő, kávé lefőz, tea bekészít a következő körre, tanulás 1-2 óra erejéig, majd 20 perc szünetnek álcázott feladás-közeli, és motiválatlan állapot (2. kép), és a kör így ment tovább hajnalig, mikor is fekvés, alvás/vagy csak forgolódás és már jöhetett is a következő reggel, megint egyetem, megint minden utána... Hétvégén picit jobb volt, akkor nem volt egyetem, csak a sima tanulás és szenvedés, meg 1-1 fagyiszünet; ez még bírható, de azt sajnálom, hogy itt nem tudtam kimozdulni, csak mikor már besokkalás-közeli állapotba kerültem. 

Nem mondanám, hogy ezt a felkészülési-, és vizsgaidőszakot  még egyszer végig szeretném csinálni, én személy szerint jobban szeretek egyszerre 1 db egyetemet végezni 1 db egyetemi szemeszter alatt----sőt,  igazság szerint legyen kimondva, én 1 db egyetemi szemeszter alatt 1 db egyetemet tudok sikeresen végezni, többet nem.  Persze fogcsikorgatva, de azért megcsináltam így is, mert olyan nincs, hogy lehetetlen, de azért...